Bella Toscana

Sztavrovszky Ildikónak hívnak, 1972 óta élek Olaszországban, Pistoia-ban. Szegedről indultam, apukám fiatalon meghalt, anyukám újból férjhez ment egy Firenzében élő férfihoz, így magával hozott a húgommal együtt. Én akkor voltam 20 éves, vagyis itt töltöttem be a húszat, pont a szülinapomra jöttem ki. Akkor még nem tudtam mit akarok, nagyon szenvedtem a honvágytól, nem volt se internet, de könnyű telefonkapcsolat, így maradtak a levelezések, amik bennem tartották a lelket. Itt minden más volt. A környezet, az emberek, a felfogás. Abban az időben a szegedi MÁV Igazgatóságon dolgoztam, mint bérszámfejtő, azért, hogy kijöjjek, engedélyt kellett kérnem az igazgatótól, aki elsőnek nem adta meg az engedélyt azzal a „kifogással”, hogy nélkülözhetetlen vagyok. Sok utánajárás után megkaptam az engedélyt a munkám elhagyásához, így felültünk a vonatra és Firenzéig meg sem álltunk. A húgom és én, konzuli útlevéllel tartózkodtunk itt, az állampolgárságunk megkapásáig. Hónapokkal később kaptam az igazgatótól egy levelet, amiben elnézést kért, hogy nem adott engedélyt az Olaszországba való távozásomhoz, de irigyelt, hogy Itália azúrkék ege alá jöhettem. Más idők voltak azok.

Firenze gyönyörű és mesés volt. A mai napig is a kedvenc városaim közé tartozik. Különös a hangulata, van egy jellegzetes illata, egyszóval mágikus. De nem volt fenékig tejfel az élet. El kellett jönnünk anyám férje lakásából, ahol két és fél hónapot éltünk, a nyelvet nem tudtuk, nem volt pénzünk, dolgozni kellett. Abban az időben az iskolai dokumentumokat nem fogadták el, mi egyszerűen analfabéták voltunk a szemükbe. Én otthon kertészeti szakközépiskolát végeztem, itt próbáltam jelentkezni az egyetemre, de nem fogadtak el semmilyen dokumentumot, így maradt a munkakeresés. Szállodába kerültünk a húgommal, ahol hajnaltól éjfél utánig dolgoztunk szinte egyfolytában, ami 20 évesen még elviselhető. Örültünk, hogy keresünk valamit. Ott aludtunk és étkeztünk. Nagyon kihasználtak, de abban az időben annyira nem fogtuk ezt fel. Azt néztük csak, hogy mennyivel többet keresek egy hónapban, mint otthon. Szinte semmire sem kellett költenünk, mert a munka elfoglalt, enni volt mit, lakbért, rezsit nem kellett fizetni. Így minden pénzt félre tudtunk tenni, ami soknak tűnt. Akkor kezdtük felfogni a helyzetet, amikor vége lett a szezonnak, el kellett menni, de hová? Találtunk albérletet egy hegyi faluban, de az előleg, a bérleti díj, a rezsi szinte minden pénzünket elvitt. Nagyon nehéz és felejthetetlen időszak volt. Otthon ilyeneken nem mentem keresztül, sokat sírtam. Nehéz volt újból munkát találni egy hegyi faluban élve. Nem részletezem tovább, elmúlt, de nyomot hagyott bennem. Még évekig dolgoztam különböző szállodákban vagy gyerekekre vigyáztam, csak adjanak szállást és étkezést.

Majd megismertem a férjemet, aki Firenzébe járt az egyetemre, én akkor újból ott éltem, mert ott vigyáztam 2 kislányra. Segítségével kibéreltünk a húgommal egy kis lakást, és új munkát kerestünk. Nem volt könnyű, mert minket, magyar lányokat, akik csinosak voltunk, azt hitték másra is jók vagyunk. Még a rendőrségen is úgy akarták elintézni a tartózkodási papírjainkat, amihez jogunk volt, hogy ha elmegyünk velük “vacsorázni”, akkor azonnal meghosszabbítják.

A mai napig is, hogy már 30 éve olasz (kettős!) állampolgár vagyok, számukra én külföldi, kelet európai lány vagyok.

Mindenesetre sikerült beilleszkednem, mert muszáj volt. Megtanultam a szokásaikat, alkalmazkodni kell. Haza már végleg nem mennék, megszoktam itt az összes nehézséggel együtt. Többet éltem itt, mint otthon. Otthon is minden megváltozott, újra kellene szoknom mindent. Ez persze biztosan furcsán hallatszik, de így van, és ezt csak az tudja megérteni, aki megéli mindezt.

A férjem építészmérnök, az olasz autópályán vezető beosztásban dolgozik. Van egy 27 éves fiam, aki egyetemet végzett és harcol, hogy valami jó munkához jusson. Erdészmérnök, természetvédelmi szakon végzett. Írja az 1001 pályázatot, addig is az Autógrillben főzi az utasoknak a kávét, capuccino-t heti 20-24 órában 600 euróért. De legalább értékeli és megtanulja, hogy semmi sem könnyű, mindenért harcolni kell. A fiam sajnos nem beszél magyarul, viszont sokat megért és büszkén mondja, hogy ő OLASZ-MAGYAR.

Róma

Vagyis olasz állampolgárként sem egyszerű munkát találni. Mégis mit tanácsolnál azoknak a magyaroknak, akik Olaszországban szeretnének szerencsét próbálni?

Nagyon sok levelet kapok idegenektől az interneten keresztül - nem csak én, a többi itt élő magyar is -, hogy segítsünk kijutni, mert itt szeretnének dolgozni, mert otthon nincs munka. Amikor mondjuk, hogy itt sincs, akkor azt nem hiszik el. Rosszindulatúnak, önzőnek gondolnak bennünket. Kijönnének nyelvtudás nélkül is, ami nélkülözhetetlen, és nem az angol, hanem főleg az olasz kell, de a többség egy nyelvet sem tud. Rengeteg a külföldi és kevés a munkalehetőség. Ha valaki mindezt nem hiszi el, sajnálom, de ez a valóság! Nagyon meggondolandó, hogy kijöjjön valaki, mert mindezzel számolnia kell.

A munkavállaláshoz kell egy hivatalosan bejelentett lakás, a nélkül nem kötnek veled szerződést, de ha nincs munkád, nem kapsz lakást, mert félnek, hogy nem fizetsz. Szóval nem egyszerű. Más engedély, papír nem kell, mert az Unióban vagyunk. Amikor hivatalosan be vagy jelentve, akkor megkapod a személyi számot, az igazolványt és azzal az egészségügyi/orvosi igazolványt is, lehet háziorvosod, amiért nem kell fizetni semmit. Ha szakvizsgálatra küldenek, és nem akarsz privát orvoshoz menni, akkor valamennyit kell fizetni, amit TICKET-nek neveznek.

Sajnos az a tapasztalat, hogy sokan átvágják azokat, akik még otthonról találnak itt munkát, ami ki tudja milyen munka a végén. Van, aki nekivág, hogy valamit úgy is talál, kijön az összespórolt pénzével, ami gyorsan elfogy. A lakásbérleti díjak - attól függ melyik városban - 500 euro alatt nincs, plusz a rezsi és ugye enni is kell valamit. Hogy számolni tudjatok, néhány példa: 1 kg kenyér 1.90 eurótól egészen 7 euro/kilóig. A tej literje 80 centtől 3 euróig. Ásványvíz szupermarketekben literenként 40 centtől felfelé. Menüt 30 eurótól lehet kapni. A kávé 90 cent, mozijegy 7-10 euro között. A buszjegy 1,50 eurótól felfelé. Egy 40 km-es vonatjegy ára 2,90 euro, 60 km-es 3,50 euro. Egy adag fagyi 1,50 eurótól 6 euróig is elmehet.

Régen sokszor kértek tőlem szívességet, hogy hozzak ezt, azt, akkoriban nem mindent lehetett kapni ugye Magyarországon. Végül ebből kiindulva nyitottam egy horgászboltot Magyarországon is és itt Olaszországban is. 10-10 évig működtek, közben mindig bővült az ismeretségi köröm, mindig nagyobb és nagyobb dolgokra kértek meg. Így lettem üzletkötő hivatalosan. Rengeteg mindennel foglalkoztam, és foglakozom. Előttem lehetetlen nincs. Például a RIFLE farmer Szlovákiába 12 éven keresztül kizárólag rajtam keresztül jutott el. Jelen pillanatban Magyarországon a volt Fiat, ma Petronas termékeit, motorolaj, fékolaj stb. terítem egy pesti nagykereskedőn keresztül.

Pistoia-ban élek, Firenzétől 30 km-re észak-nyugat felé. A város kertészváros, Európában a legszebb, legnagyobb kertészetek itt találhatók, rengeteg dísznövény kerül Magyarországra is.

E mellett sok kisebb üzleti dolgaim is vannak. Sok helyről felkeresnek, mindenféle kéréssel, amit az ismeretségeim által többé-kevésbé el tudok intézni.

Testvérvárosi kapcsolatokat is szervezek. Most éppen a Curinga és Kaposszerdahely közötti kapcsolaton dolgozom.

Sport cserekapcsolatokat is szervezek, szerveztem igen sokat. Tornászversenyeket, bokszmérkőzéseket, maratoni futásokat, ami minden év június utolsó vasárnapján van, Pistoia-Abetone között. Pistoia 78m-re fekszik a tengerszint felett, Abetone (síparadicsom) meg 1700 m-re. Oda futnak fel a maratonisták 53 km-t.

Éveken keresztül magyarok nyerték meg ezt a versenyt, sőt az első 4-5 helyezett is nem egyszer magyar volt.

Nemzetközi tehetségkutató táncdalfesztivál külföldieket szervező felelőse vagyok. Az ország különböző pontjain (külföldön is), adunk lehetőségek a 6-35 éves korosztály számára bemutatkozási lehetőséget az esetleges karrierhez. Természetesen ezeken magyarok is részt vesznek, mindig többen jelentkeznek a selejtezőkre. Ehhez egy Mp3-as felvételre, fényképre és egy rövid bemutatkozásra van szükségem. Elérhetőségem: ildiko.s@excite.it

Mindemellett „társadalmi munkában” a Toszkánai Olasz Magyar Kulturális Egyesület vezetői tagjai közé tartozom.